Kedves olvasók! Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn tudtam hozni ezt a részt, mert rengeteg dolog közbe jött. A lényeg az, hogy készen lettem vele, és remélem tetszik majd!
A pokol legmélyén
Amint hozzáértem a lila elválasztó ,,falhoz", úgy éreztem, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör jéghideg vízzel. Először azt hittem megvakultam. Olyan sötét volt, hogy még 5 perc után sem tudott hozzászokni a szemem. Egyetlen támaszom Betha keze volt, amit még mindig görcsösen markoltam. A barlangban halálos csönd honolt, és az agyam elkezdett zsibbadni. Rengeteg emlékfoszlány... Minden erőmet összeszedve próbáltam ellenállni, de egyre jobban beférkőztek a gondolataimba, és nem tudtam elűzni őket.éreztem, hogy elgyengül a lábam, és egyre jobban elszédülök. Előttem régi emlékképek rohannak, de nem látom őket tisztán. Végül kicsúszott alólam a talaj, fejemen egy erős ütést éreztem, valahova bevertem, és zuhanok és zuhanok. Látomások rohannak meg:
Ülök egy csónakban, egy hatalmas tó közepén lehettünk. Az időt nem tudtam megállapítani, ugyanis az eget sűrű fekete felhő takarja el. Érzem, hogy a homlokom valami meleghez ér, és a szívem ezerrel ver. Óvatosan apró mosolyra húzza száját... Várjunk csak... Úristen, ez BETHA!!! Nem tudom a testem irányítani! Lassan behunyja a szemét a látomásbeli önmagam, és elkezd a szánk közeledni egymáshoz...
-Neeeem! Tesó, nee!- akarom ordítani, de nem mozdul a szám. már a leheletét is érzem... Viaskodom a szellemekkel... Az ajkunk mindjárt összeér...
-Nem akarom ezt látni!- kiáltom mondatom vége visszhangzott, mintha egy üregben lettem volna. A látomás eltűnt, és éreztem hogy valami keményen fekszem.
,,-Nem akarok élni...-ez volt az első gondolatom-Ha ez a jövő, tuti, hogy nem." Lassan kinyitottam a szemem. Enyhe világosságot láttam. Körülöttem emberek, és rettenetesen sajgott a fejem. Enyhén pofozgatott valaki.
-Most meghalt?-kérdezte valaki rémülten mellettem.
-Ha nem kel föl 1 percen belül, akkor menekülnünk kell. Elragadták a testét...-Válaszolt mellettem valaki szomorúan.
-Ne hagyjatok itt...-nyöszörögtem elhaló hangon.
Némán hátrafordultak, mindannyiuk arca csodálkozást tükrözött.
-Felkelt...-suttogta szinte sírva az örömtől Nina.
Válaszképp csak nyögtem egyet, majd bágyadtan visszadőltem a kőre. A többiek addigi dermedtségükből feleszmélve odarohantak hozzám, és felsegítettek a földről. Mindenki arcán láttam egy fáradt, de mégis örömteli mosolyt.
-Legközelebb vigyázz egy kicsit és ne feledd: CSAK JÓ DOLGOKRA GONDOLJ SEMMI ROSSZRA...-figyelmeztetett szigorúnak szánt hangnemben Betha, de mégis hallatszódott a hangjában a megnyugvás.
Már lassan visszatért az egyensúlyérzékem, és már nem kellett megkapaszkodnom, hogy állni tudjak. Egy hálás mosolyt küldtem feléjük.
-Na jó emberek,-törte meg a csendet Jack-az első megpróbáltatáson átestünk. Kérlek titeket, figyeljetek jobban oda! Ezt most megúsztad,-szegezte rám a tekintetét-de később nem fogod.
Parancsoló hangon, ellentmondást nem tűrően mondta mindezt. Senki nem szólt semmit, csak lesütötték a szemüket.
-Tehát túl vagyunk az első próbán?-cincogta .
-Nem, még koránt sem-szögezte le hűvösen a sápadt fiú.
-Az első próba csak most következik...-lehelte Betha átható hangon.
A lány a térdét bámulta, mintha valami érdekes lenne rajta. Teljes testtartásával egy leszidott kisgyerek hatását keltette. E pillanatban mindent megadtam volna azért, hogy megtudhassam mit gondol.
-Az első próba még csak most jön-törte meg a csendet Pierre-Azt hiszem a tükörlabirintus lesz.
Ujjával egy távoli fénypont felé mutatott, ahonnan ezer meg ezer másolatunk nézett vissza az üveglapokról.
-Hát akkor indulás-jelentette ki Merilina, és határozott léptekkel elindult az ismeretlenbe.
Összenéztünk a csapat maradék tagjával, majd kicsit félve, de követtük őt az első próba felé.
-Neeeem! Tesó, nee!- akarom ordítani, de nem mozdul a szám. már a leheletét is érzem... Viaskodom a szellemekkel... Az ajkunk mindjárt összeér...
-Nem akarom ezt látni!- kiáltom mondatom vége visszhangzott, mintha egy üregben lettem volna. A látomás eltűnt, és éreztem hogy valami keményen fekszem.
,,-Nem akarok élni...-ez volt az első gondolatom-Ha ez a jövő, tuti, hogy nem." Lassan kinyitottam a szemem. Enyhe világosságot láttam. Körülöttem emberek, és rettenetesen sajgott a fejem. Enyhén pofozgatott valaki.
-Most meghalt?-kérdezte valaki rémülten mellettem.
-Ha nem kel föl 1 percen belül, akkor menekülnünk kell. Elragadták a testét...-Válaszolt mellettem valaki szomorúan.
-Ne hagyjatok itt...-nyöszörögtem elhaló hangon.
Némán hátrafordultak, mindannyiuk arca csodálkozást tükrözött.
-Felkelt...-suttogta szinte sírva az örömtől Nina.
Válaszképp csak nyögtem egyet, majd bágyadtan visszadőltem a kőre. A többiek addigi dermedtségükből feleszmélve odarohantak hozzám, és felsegítettek a földről. Mindenki arcán láttam egy fáradt, de mégis örömteli mosolyt.
-Legközelebb vigyázz egy kicsit és ne feledd: CSAK JÓ DOLGOKRA GONDOLJ SEMMI ROSSZRA...-figyelmeztetett szigorúnak szánt hangnemben Betha, de mégis hallatszódott a hangjában a megnyugvás.
Már lassan visszatért az egyensúlyérzékem, és már nem kellett megkapaszkodnom, hogy állni tudjak. Egy hálás mosolyt küldtem feléjük.
-Na jó emberek,-törte meg a csendet Jack-az első megpróbáltatáson átestünk. Kérlek titeket, figyeljetek jobban oda! Ezt most megúsztad,-szegezte rám a tekintetét-de később nem fogod.
Parancsoló hangon, ellentmondást nem tűrően mondta mindezt. Senki nem szólt semmit, csak lesütötték a szemüket.
-Tehát túl vagyunk az első próbán?-cincogta .
-Nem, még koránt sem-szögezte le hűvösen a sápadt fiú.
-Az első próba csak most következik...-lehelte Betha átható hangon.
A lány a térdét bámulta, mintha valami érdekes lenne rajta. Teljes testtartásával egy leszidott kisgyerek hatását keltette. E pillanatban mindent megadtam volna azért, hogy megtudhassam mit gondol.
-Az első próba még csak most jön-törte meg a csendet Pierre-Azt hiszem a tükörlabirintus lesz.
Ujjával egy távoli fénypont felé mutatott, ahonnan ezer meg ezer másolatunk nézett vissza az üveglapokról.
-Hát akkor indulás-jelentette ki Merilina, és határozott léptekkel elindult az ismeretlenbe.
Összenéztünk a csapat maradék tagjával, majd kicsit félve, de követtük őt az első próba felé.
