Kedves olvasók! Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn tudtam hozni ezt a részt, mert rengeteg dolog közbe jött. A lényeg az, hogy készen lettem vele, és remélem tetszik majd!
A pokol legmélyén
Amint hozzáértem a lila elválasztó ,,falhoz", úgy éreztem, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör jéghideg vízzel. Először azt hittem megvakultam. Olyan sötét volt, hogy még 5 perc után sem tudott hozzászokni a szemem. Egyetlen támaszom Betha keze volt, amit még mindig görcsösen markoltam. A barlangban halálos csönd honolt, és az agyam elkezdett zsibbadni. Rengeteg emlékfoszlány... Minden erőmet összeszedve próbáltam ellenállni, de egyre jobban beférkőztek a gondolataimba, és nem tudtam elűzni őket.éreztem, hogy elgyengül a lábam, és egyre jobban elszédülök. Előttem régi emlékképek rohannak, de nem látom őket tisztán. Végül kicsúszott alólam a talaj, fejemen egy erős ütést éreztem, valahova bevertem, és zuhanok és zuhanok. Látomások rohannak meg:
Ülök egy csónakban, egy hatalmas tó közepén lehettünk. Az időt nem tudtam megállapítani, ugyanis az eget sűrű fekete felhő takarja el. Érzem, hogy a homlokom valami meleghez ér, és a szívem ezerrel ver. Óvatosan apró mosolyra húzza száját... Várjunk csak... Úristen, ez BETHA!!! Nem tudom a testem irányítani! Lassan behunyja a szemét a látomásbeli önmagam, és elkezd a szánk közeledni egymáshoz...
-Neeeem! Tesó, nee!- akarom ordítani, de nem mozdul a szám. már a leheletét is érzem... Viaskodom a szellemekkel... Az ajkunk mindjárt összeér...
-Nem akarom ezt látni!- kiáltom mondatom vége visszhangzott, mintha egy üregben lettem volna. A látomás eltűnt, és éreztem hogy valami keményen fekszem.
,,-Nem akarok élni...-ez volt az első gondolatom-Ha ez a jövő, tuti, hogy nem." Lassan kinyitottam a szemem. Enyhe világosságot láttam. Körülöttem emberek, és rettenetesen sajgott a fejem. Enyhén pofozgatott valaki.
-Most meghalt?-kérdezte valaki rémülten mellettem.
-Ha nem kel föl 1 percen belül, akkor menekülnünk kell. Elragadták a testét...-Válaszolt mellettem valaki szomorúan.
-Ne hagyjatok itt...-nyöszörögtem elhaló hangon.
Némán hátrafordultak, mindannyiuk arca csodálkozást tükrözött.
-Felkelt...-suttogta szinte sírva az örömtől Nina.
Válaszképp csak nyögtem egyet, majd bágyadtan visszadőltem a kőre. A többiek addigi dermedtségükből feleszmélve odarohantak hozzám, és felsegítettek a földről. Mindenki arcán láttam egy fáradt, de mégis örömteli mosolyt.
-Legközelebb vigyázz egy kicsit és ne feledd: CSAK JÓ DOLGOKRA GONDOLJ SEMMI ROSSZRA...-figyelmeztetett szigorúnak szánt hangnemben Betha, de mégis hallatszódott a hangjában a megnyugvás.
Már lassan visszatért az egyensúlyérzékem, és már nem kellett megkapaszkodnom, hogy állni tudjak. Egy hálás mosolyt küldtem feléjük.
-Na jó emberek,-törte meg a csendet Jack-az első megpróbáltatáson átestünk. Kérlek titeket, figyeljetek jobban oda! Ezt most megúsztad,-szegezte rám a tekintetét-de később nem fogod.
Parancsoló hangon, ellentmondást nem tűrően mondta mindezt. Senki nem szólt semmit, csak lesütötték a szemüket.
-Tehát túl vagyunk az első próbán?-cincogta .
-Nem, még koránt sem-szögezte le hűvösen a sápadt fiú.
-Az első próba csak most következik...-lehelte Betha átható hangon.
A lány a térdét bámulta, mintha valami érdekes lenne rajta. Teljes testtartásával egy leszidott kisgyerek hatását keltette. E pillanatban mindent megadtam volna azért, hogy megtudhassam mit gondol.
-Az első próba még csak most jön-törte meg a csendet Pierre-Azt hiszem a tükörlabirintus lesz.
Ujjával egy távoli fénypont felé mutatott, ahonnan ezer meg ezer másolatunk nézett vissza az üveglapokról.
-Hát akkor indulás-jelentette ki Merilina, és határozott léptekkel elindult az ismeretlenbe.
Összenéztünk a csapat maradék tagjával, majd kicsit félve, de követtük őt az első próba felé.
Ülök egy csónakban, egy hatalmas tó közepén lehettünk. Az időt nem tudtam megállapítani, ugyanis az eget sűrű fekete felhő takarja el. Érzem, hogy a homlokom valami meleghez ér, és a szívem ezerrel ver. Óvatosan apró mosolyra húzza száját... Várjunk csak... Úristen, ez BETHA!!! Nem tudom a testem irányítani! Lassan behunyja a szemét a látomásbeli önmagam, és elkezd a szánk közeledni egymáshoz...
-Neeeem! Tesó, nee!- akarom ordítani, de nem mozdul a szám. már a leheletét is érzem... Viaskodom a szellemekkel... Az ajkunk mindjárt összeér...
-Nem akarom ezt látni!- kiáltom mondatom vége visszhangzott, mintha egy üregben lettem volna. A látomás eltűnt, és éreztem hogy valami keményen fekszem.
,,-Nem akarok élni...-ez volt az első gondolatom-Ha ez a jövő, tuti, hogy nem." Lassan kinyitottam a szemem. Enyhe világosságot láttam. Körülöttem emberek, és rettenetesen sajgott a fejem. Enyhén pofozgatott valaki.
-Most meghalt?-kérdezte valaki rémülten mellettem.
-Ha nem kel föl 1 percen belül, akkor menekülnünk kell. Elragadták a testét...-Válaszolt mellettem valaki szomorúan.
-Ne hagyjatok itt...-nyöszörögtem elhaló hangon.
Némán hátrafordultak, mindannyiuk arca csodálkozást tükrözött.
-Felkelt...-suttogta szinte sírva az örömtől Nina.
Válaszképp csak nyögtem egyet, majd bágyadtan visszadőltem a kőre. A többiek addigi dermedtségükből feleszmélve odarohantak hozzám, és felsegítettek a földről. Mindenki arcán láttam egy fáradt, de mégis örömteli mosolyt.
-Legközelebb vigyázz egy kicsit és ne feledd: CSAK JÓ DOLGOKRA GONDOLJ SEMMI ROSSZRA...-figyelmeztetett szigorúnak szánt hangnemben Betha, de mégis hallatszódott a hangjában a megnyugvás.
Már lassan visszatért az egyensúlyérzékem, és már nem kellett megkapaszkodnom, hogy állni tudjak. Egy hálás mosolyt küldtem feléjük.
-Na jó emberek,-törte meg a csendet Jack-az első megpróbáltatáson átestünk. Kérlek titeket, figyeljetek jobban oda! Ezt most megúsztad,-szegezte rám a tekintetét-de később nem fogod.
Parancsoló hangon, ellentmondást nem tűrően mondta mindezt. Senki nem szólt semmit, csak lesütötték a szemüket.
-Tehát túl vagyunk az első próbán?-cincogta .
-Nem, még koránt sem-szögezte le hűvösen a sápadt fiú.
-Az első próba csak most következik...-lehelte Betha átható hangon.
A lány a térdét bámulta, mintha valami érdekes lenne rajta. Teljes testtartásával egy leszidott kisgyerek hatását keltette. E pillanatban mindent megadtam volna azért, hogy megtudhassam mit gondol.
-Az első próba még csak most jön-törte meg a csendet Pierre-Azt hiszem a tükörlabirintus lesz.
Ujjával egy távoli fénypont felé mutatott, ahonnan ezer meg ezer másolatunk nézett vissza az üveglapokról.
-Hát akkor indulás-jelentette ki Merilina, és határozott léptekkel elindult az ismeretlenbe.
Összenéztünk a csapat maradék tagjával, majd kicsit félve, de követtük őt az első próba felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése