4. fejezet

Tesó!!!

Reggel csak kipattant a szemem. kipihentnek éreztem magam. Igaz, hogy először meglepődtem a madárcsivitelés hallatán, és azon, hogy nem otthon vagyok, hanem egy erdőben. A nap már magasan

fent járt az égen. Úgy dél körül járhatott az idő, az erdőben mégis félhomály honolt. A fák sűrűn egymás mellett álltak. Lombjukon nem hatolt át a világosság. A kis rétre, ahol táboroztunk, úgy ömlött a fény, mint a templomban a festményeken.
 Még csak Betha volt ébren. Nem messze egy kidőlt fatörzsön ült nekem háttal. Odalopóztam mögé, és csendesen leültem mellé.
  -Szia Beth!
  -Szia. A nevem Betha!
  -Bocsi. Akkor Betha.
  Egy darabig így ültünk szótlanul, hallgatva a madarak gyönyörű áriáját.
   -Te tudsz valamit a származásomról?-törtem meg a csöndet.
   -Nem. Csak annyit tudok rólad, hogy Walkernek hívnak.
   - Neked mi a teljes neved?
   -Bethinna Springbell. De így senki nem hív. Mindenki csak Bethának szólít. Na mi van? Miért nézel ilyen furcsán rám?
 Valóban nagyon meglepődtem. Úgy meredtem rá, mint aki most lát először embert.
  - Te Springbell vagy?!
  -Igen, miért?
 -Az én nevem Walker Springbell.
Ekkor ő meredt rám hatalmas szemekkel. Egyszerre elnevettük magunkat.
  -Tesó?-kérdeztem nevetve, és felé nyújtottam a tenyerem.
  -Tesó!- kiáltotta kacagva, és belecsapott a kezembe.
Mindketten biztosra vettük, hogy véletlen az egész. Sok hasonló nevű ember van, nem? Azonban ezzel a szóval mindketten éreztük, hogy kettőnk között titkos kapcsolat alakult, nem szerelem, hanem egy megmagyarázhatatlan, furcsa érzés. Egyfajta kötődést, vagyis ahogy Maugli mondaná:
,,Egy vérből valók vagyunk te, és én."
  - Figyelj, ciki, de nem tudom kit hogy hívnak-suttogtam lehajtott fejjel.
  - Hát, a vörös hajú- aki az arcomba hajolt! - Nina, akivel először találkoztál ő Merilina, a fekete hajú fiú Jack, a szőke Pierre, a göndör pedig Kolin.
Óvatosan feltápászkodtam, és elindultam. Először ,,Jack"-et vettem szemügyre. Hosszúkás, megnyúlt,  arca sápadtsága kellemetlenül bántotta a szemem.Éjfekete haja 5-6 cm hosszan belelógott a szemébe. Sűrű, sötét szemöldöke mérges, durva hatást kölcsönzött az arcának. Szája egy halovány, pengevékony vérvörös vonal volt. Ijesztő külsője barátságtalanná tette számomra, holott még egy szót sem szólt hozzám.
,,Vagy mégsem?"-tettem fel magamnak a kérdést, és lázasan elkezdtem kutatni az agyamban. Egy hideg, jeges hangot kerestem.
,,-Mondtuk mi egy szóval is hogy azért tartunk fogva ,,rossz kisfiú" voltál?"- jött valahonnan mély, tudatalatti rétegből. Ekkor már ámulva meredtem rá.
,,Te voltál?"-beszéltem hozzá magamban.
Rezzenés nélkül aludt tovább, mintha azt mondaná:
  -Persze! Ez nálam természetes.
Halványan elmosolyodtam.
,,-Én tudok valakit aki ,,rossz kisfiú" mostanában..."-dünnyögtem alig hallhatóan, minden harag nélkül.
  -Furcsa srác, nem igaz?
Ijedtemben összerezzentem. annyira elmerültem a Jakkel való ,,beszélgetésben, hogy észre se vettem, hogy közben idejött Betha is.
  -Igen-válaszoltam pár másodperces késéssel, majd tovább indultam.
A második fiút már szimpatikusabbnak találtam. Szőkés haja, barnás bőre,mosolygós, kerek arca kedvességet, és bizalmat sugárzott. Takaró alól is látszott mennyire izmos és erős.
  -Ő kicsoda?-kérdeztem hátrafordulva Bethához, aki egészen idáig a nyomomban loholt.
  -Pierre- válaszolta rejtelmes mosollyal.
  ,,Talán tetszik neki?"-gondolkodtam, de kimondani nem mertem,-nem akartam megsérteni-ezért tovább is léptem. Merilina következett. Vele már találkoztam, így nem időztem sokat itt.
A következő lányt hamar felismertem. Csakis Nina lehet. Nem fogom neki egyhamar elfelejteni annyira megrémisztett. Cinkos szeplői, szemtelenül pisze orra és egyenes vörös haja, egy pajkos tündérré változtatták. Már csak a szárnyak,és a hegyes fülek hiányoztak róla.
,,-Nem is lehet annyira gonosz..."-töprengtem, de inkább gyorsan elhesegettem ezt a gondolatot.
Az ezt követőtársam kizárásos alapon Kolinnak hívhatják. Kicsi, vézna gyerek volt. Sötétbarna, göndör fürtök keretezték vékony arcát. Arca szelídséget,és barátságot tükrözött. Összekucorodva szuszogott, mint egy kisgyerek. Folytattam volna a szemlélődést, de hirtelen valaki elkezdett mocorogni mögöttem. Lassan hátrafordultam, nyugtátam,hogy Merilina felkelt. Először ásított egyet majd nyújtózkodott, majd hirtelen villámgyorsan talpra ugrott, és jókedvűen rikkantott egyet:
  -Ébresztő puhányok! Hasatokra süt a nap! Vár minket a Halál szakadéka!
Erre a többiek is elkezdtek ébredezni.
,,-Vége a nyugalomnak!"-szögeztem le magamban derűsen.